Sátán az élvezetet képviseli az önmegtartóztatással szemben! Sátán az életet képviseli a szellemi vágyálmok helyett! Sátán a szennyezetlen bölcsességet képviseli a képmutató önámítás helyett! Sátán az arra érdemesekkel szembeni kedvességet képviseli, ahelyett, hogy szeretetünket idegenekre pazarolnánk! Sátán bosszúállást hirdet, ahelyett, hogy odafordítanánk a másik orcánkat! Sátán a felelősséget képviseli a felelősek iránt, ahelyett, hogy lelki vámpírokkal foglalkoznánk! Sátán azt hirdeti, hogy az ember csupán egy az állatok közül – néha jobb, de többnyire rosszabb a négy lábon járóknál –, aki az „istentől való lelki és szellemi fejlődése” révén valamennyi élőlény közül a legveszélyesebbé vált! Sátán a bűnöknek nevezett dolgokat hirdeti, mert ezek vezetnek a testi, szellemi vagy érzelmi kielégüléshez! Sátán az egyház legjobb barátja, hiszen az egyház neki köszönheti, hogy még mindig tevékenykedhet!forrás:http://www.scythe.hu/ A földi sátánizmus 11 törvénye Senkinek se adj tanácsot, csak ha megkérnek rá. Ne beszélj a gondjaidról másoknak, hacsak nem vagy biztos abban, hogy igazán hallani akarják. Ha másvalaki tanyáján tartózkodsz, mutass tiszteletet, máskülönben ne menj oda. Ha a tanyádon egy vendég bosszant, bánj el vele kegyetlenül. Ne közeledj senkihez szexuálisan, hacsak meg nem kapod tőle az erre felhatalmazó jelzést. Ne vedd el azt, ami a másé, hacsak az nincs terhére a tulajdonosának, és erre kifejezetten fel nem szólít. Ismerd el a mágia hatalmát, ha sikeresen használtad vágyaid eléréséhez. Ha tagadod a mágia létezését miután használtad, mindent elveszítesz, amit szereztél. Ne panaszkodj olyasmik miatt, amikkel nem kellene foglalkoznod. Ne árts kisgyerekeknek. Ne ölj nem emberi állatot, hacsak rád nem támadnak, vagy ha élelemre van szükséged. Amikor közterületen jársz, ne háborgass senkit. Ha valaki téged háborgat, szólítsd fel, hogy hagyja abba. Ha tovább háborgat, pusztítsd el. forrás:http://www.scythe.hu/ Sátánista szertartások: A sötét erők mágikus varázslásokon keresztüli segítségül hívása kezdettől fogva része az emberi történelemnek, amióta csak emberi formába inkarnált entitások le-leadják a Hívást az önmagát-szolgálninak. A bosszúállás vágya, hogy eltüntessen egy vetélytársat, hogy meglopjon egy másikat, hogy növelje a személyes hatalmát mások rovására - mindezek a vágyak egy ilyen hívást képeznek. A mágikus varázslásoknak vagy szertartásoknak, mint amilyenek a pentagramok a földön, semmi közük magához a Hívás leadásához vagy fogadásához, ám a kedélyállapotot beállító gyakorlatoknak igen is van közük. Például, a véráldozat vagy az érvágás - különösen egy ártatlanon vagy egy olyasvalakin, akit ezek a résztvevők vonakodóak feláldozni személyes kötelékekből kifolyólag - beállítják a lelkiállapotot. Ezeknek a cselekedeteknek a révén, a résztvevők fokról fokra lekapcsolják az empátiájukat a másik iránt, és azokra az ön-kielégítő célokra koncentrálnak, amelyek a szertartáshoz vezették őket. Valóban feláldoznak csecsemőket, méghozzá az anyjuk? Igen, de nem olyan gyakorisággal, mint ahogy az a közvéleménnyel el lett hitetve. Legtöbbször a feláldozott ember a csoportnak egy periférikus tagja, hogy így a szektavezér egy hatalmi túrára indulhat. A szektavezér az abbéli képességében magasztalódik, hogy barátok egymás ellen fordulnak, az ő parancsszavára. Az efféle hatalmi túrák egy olyan kábítószerré válnak, hogy egyre több és több ilyen szertartásokat hajtanak végre, a kimenetel pedig két út egyikéhez vezet. A leggyakrabban a csoport a degradáció egyre nagyobb mélységeibe jut el. Nemi aktusok, szélsőséges perverziók. Tagok megalázkodása, akiknek meg kellhet enniük egymás ürülékét. A szekta minden egyes összehívása egy újabb lépést tesz szükségessé, hogy így a vezér újra elszállhasson. A dolgok ritkán stagnálnak. A végén, a dolgok olyannyira szélsőségessé válnak, hogy a szituáció a nyilvánosság figyelmét is felkelti. Kisgyerekek tűnnek el, állati részek kerülnek elő, emberek roppannak össze és fakadnak sírva ok nélkül. Mindenki idegessé válik, csoporttagok pedig egyszerűen lelépnek. Ruhákat a bőröndbe, feltankolni a kocsit és gyerünk. Az elkülönülés egy visszatérést jelent a normál körülmények közé. A szektatagok templomok felé kóborolva találják magukat, és valami önmagukon kívül álló magyarázatokba kapaszkodva - megszállták őket, mások befolyása alatt voltak: tuti, hogy nem ők voltak azok! Megingatva, a csoport gyakran teljesen feloszlik, és vagy megújul vagy nem újul meg később, talán másokkal vagy máshol. A vezér nagy valószínűség szerint újrakezdi, azonban egy új helyszínen, ahol a dolgok nem olyan hevesek. A második szkenárió akkor játszódik le, amikor a csoportnak egy csomó kellemetlensége akad. Eleinte a sátánista szertartásokat szórakozásból csinálták. Lássuk, mi történik! Amikor a dolgok a saját útjukat veszik, akkor vitákba torkollanak, a viták pedig fokozódnak, ahogy a vezér kívánságai a csoportra nézve is egyre fokozódnak. Így ráduplázva, a dolgok apróra darabolódnak. Vajon a sátáni szertartások démonok megjelenéséhez és embereknek az ördöggel való lepaktálásához vezetnek? Ez egy paródia arra nézve, ami valójában történik, mivel ez nem ennyire forgatókönyvszerű. A Hívásra válaszoló önmagát-szolgáló entitások megjelenhetnek a csoportnak, de csak röviden. Ezek a démonok bármilyen formát felvehetnek, mivel a 3. denzitás felett állnak, és így képesek denzitások között mozogni, kedvük szerint jelenve meg és tűnve el. Megmutathatják magukat a természetes valójukban, de fel is fokozhatják a megjelenésüket, hogy a megrémült emberekben félelmet keltsenek, hogy követeljenek és engedelmességet kapjanak, amire valamennyi önmagát-szolgáló entitás törekszik, csillapítás nélkül. Az emberek valóban eladják a lelküket, mivel ők az önmagát-szolgálni orientációhoz csatlakoznak, ahol a kontroll és a rabság egy mindennapos realitás. Végrehajthatnak-e dolgokat a megidézett démonok? Nem. Valamennyi cselekedet a Földön emberek révén történik, így ellenszolgáltatások csak emberektől jöhetnek. Minthogy most az önmagát-szolgáló tömegről beszélünk, a mások irányába való nagylelkűségnek itt nincs nagy valószínűsége. Máskülönben, az önmagát-szolgálni nem az igazmondásáról híres, és a hazugságoknak mindenféle formáját felhasználnák, hogy embereket egy olyan ösvény követésére sarkalljanak, ami valamilyen úton-módon a Hívást megválaszoló entitásnak kedvez. Csak nem egy csillogó új kocsira vágyik az ember? Megkapja. Csak meg kell ölni hozzá a gyereket. Természetes, hogy a kocsi soha nem érkezik meg, ám az ember gyakran végrehajtja a rá eső részét az alkunak.