Modena környékén vették őrizetbe azt a hét pedofil személyt, akik halotti kriptákban, sátánista rítusok közepette 7-10 év közötti gyermekeket erőszakoltak meg. A sátánjelmezes felnőttek a "Miatyánk" mintájára "Miördögünket" emlegettek litániáikban, amelyek gyakran kriptákban, temetőkben zajlottak, és egymás közötti, illetve gyermekekkel folytatott fajtalankodásba torkolltak. A gyermekek elmondása szerint a jeleneteket videón is rögzítették, bár azok nem megjátszottak, hanem valóságosak voltak. Több esetben a szülők önként, pénzért ajánlották fel gyermekeiket sátánista megrontóiknak, az egyik sértett gyermek szüleit már őrizetbe is vette a rendőrség.
A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején a médiában az egyik leggyakoribb téma volt a sátánizmus, mára azonban alig esik róla szó, eltekintve a Halloween időszakában felcsapó éves hullámoktól, vagy egy-egy rituális gyilkosságtól. A sátánizmus azonban ma is jelen van a modern társadalomban. Leginkább a tinédzser korosztály tekinthető veszélyeztetettnek, hiszen ők azok, akik – részben korosztályi sajátosságként – sokszor komoly személyiségproblémákkal küzdenek. Éppen ezek a problémák teszik őket kiszolgáltatottá.
A sátánizmussal való kapcsolat soha nem elszigetelt problémaként jelentkezik. A legtöbb tizenéves a sötétség erőihez való vonzódása mellett drogot, alkoholt fogyaszt, és rendszeresen cserélgeti szexpartnereit. Egyértelm?en kimutatható, hogy a sátánizmus hálójába keveredett fiatalok legtöbbször elégtelenül m?ködő családok gyermekei, olyan tizenévesek, akiket szüleik vagy magukra hagytak lelki bajaikkal, vagy a látszatgondoskodás ellenére egyszer?en magányosak. Az okkultizmus egyik amerikai szakértője, Dr. John Cooper szerint a sátánizmus bátorítja a tizenévesekre jellemző minden indulat gátlástalan kifejezését – ide értve a lázadást, az ellenállást és az egyénieskedést –, ugyanakkor nem ad pozitív, racionális keretet azoknak, és totálisan támad minden szociális, családi és vallási kapcsolatot és értéket.
A sátánimádás régóta létezik. Nem a sötét középkor terméke, és nem is múlt el azzal. Ellenkezőleg, a huszadik században szinte reneszánszát éli. Bár a közfelfogás legfeljebb jópofa, mulandó divatot lát benne, a "játékos sátánizmus" is komoly következményekkel járhat.

A lázadás kultusza

Egy amerikai keresztény szociológus, Bob Larson a témát figyelemre méltó alapossággal áttekintő könyvében fontos tényre hívja fel figyelmünket: a sátánizmus nem az, aminek az átlagember hiszi. Leggyakrabban nem zárt, kultikus közösségekről van szó, akik ördögi extázisban őrjöngve hoznak véres áldozatokat, nem csak azokról, akik nyíltan Isten ellenségének tekintik magukat, és a Sátánt vallják uruknak. Szerinte mindazok, akik az ember abszolút ösztönlény voltát hirdetik, a Sátán szolgálatában állnak. A sátánizmussal kacérkodó kamaszokat éppen az vonzza az ördöghöz, hogy minden olyat bőséggel ígér, amire csak igényük vagy kedvük támadhat, és nem támaszt korlátokat a vágyak kielégítésében. E vonzódás gyökere a lázadás, ami minden olyat istenít, amire a család vagy a társadalom nemet mond.
A legtöbb sátánizmusba keveredett fiatalnak fogalma sincs arról, kit szolgál valójában, ám úgy érezheti, sorsa irányítása teljes egészében saját kezébe került. Bob Larson szerint ők "úgy gondolkodnak Luciferről, mint egy velük egykorú srácról, aki ördögi gyönyör?ségekkel kecsegteti őket. A pokolról pedig úgy vélekednek, mint a végtelen orgazmusok és örök gyönyör?ségek palotájáról." Ezek a fiatalok véletlenül sem számolnak tetteik következményeivel, amelyek sok esetben nemcsak magukat, hanem környezetüket – áldozataikat – is fenyegetik.

"Sex and drugs
and rock'n'roll"

A sátánizmus egyik legfőbb csapdája, hogy a legtöbb belekeveredett fiatal azt sem tudja, mivel lépett kapcsolatba. Nagyon sokan vannak olyanok, akik az ördögben mint személyben való hitet teljességgel a sötét középkor maradványának és gyermekmesének tartják. A Bibliában hívő emberek számára nem kétséges, hogy a Sátán valóságos személy, és a jó és gonosz között kiélezett harc folyik a lelkekért. Ezzel szemben állnak például az olyan elképzelések, melyek szerint az ördög a gonoszság valamiféle szimbóluma.
A modern sátánizmus mélyen gyökerezik a harmadik világ országainak egy részében a mai napig gyakorolt bennszülött vallásokban. Ezeknek az okkult alapokon nyugvó vallásoknak némelyike a modern társadalmakba is beszivárgott, könynyen és gyorsan szerezve híveket a kiüresedett, perspektívát vesztett fiatalság körében. A legismertebb és talán legszélesebb körben gyakorolt ilyen vallás a woodoo, amely az afrikai rabszolgákon keresztül jutott el a nyugat-indiai szigetvilágba, és a hozzá kötődő okkult praktikák ma már a világ legnagyobb részén ismertek, sőt széles körben elfogadottak. Ismeretes, hogy a woodoo vallás meghatározó szerepet játszik egyes országokban: az egykori haiti diktátor, a Papa Doc néven hírhedtté vált Francois Duvalier, éveken át úgy tartotta fenn uralmát, hogy legendás woodoo-erejével megfélemlítette a lakosságot.
A mai sátánizmus közvetlen elődei között szerepel a fekete mágia is, amely az összes pogány vallási praktika között a legerőszakosabb és legkegyetlenebb. Gyakorlói nyíltan elismerik, hogy az általuk megidézett szellemek egy része a sötétség urai közé tartozik, és könnyen veszélyessé válhat, ha nem vigyáznak vele. A fekete mágusok között elterjedtek az olyan legendák, melyek szerint nem megfelelően végrehajtott rituálék következtében a gonosz szellemek öngyilkosságba vagy őrületbe kergették az illetőt.
Annak, aki tisztába akar jönni a sátánizmus elterjedtségével, igen széles körben kell tájékozódnia. A sátánimádás nem egyszer?en rituálék formájában nyilvánul meg, hanem – legfőképpen a tudatlanságnak köszönhetően – mára már beszivárgott az élet szinte minden területére. Az okkult ritualizmus különféle formáit a ponyvaregényektől a médiáig sok csatorna népszer?síti. Az egyik leghatékonyabb népszer?sítő m?faj a horror: könyvben, videón, CD-ROM-on korlátlan választék vár a "thriller"-rajongókra. Magyarországon is kedveltek a népszer? horrorszerző, Stephen King regényei, amelyek a rettegés és a halál izgalmát kínálják az arra vágyó nagyközönségnek. Könyveiben alapmotívumnak számítanak a vámpírok és a szörnyeteg pszichopaták, a jövendőmondás, a kísértetjárás.
A sátánizmus másik fő terjesztője a rockzene, amelyen keresztül a divat révén a tinédzserek jelentős részét eléri. A heavy metal zenét játszó rockzenekarok sokszor okkult jeleket, szimbólumokat használnak öltözetükön, lemezborítóikon, és gyakran dalszövegeikben is a Sátánt dicsőítik. Sok fiatal csak külsőségeknek tekinti ezeket, de a gyengébb személyiség?, befolyásolható kamaszok könnyen kerülhetnek általa a sátánista okkultizmus hatása alá. Különösen igaz ez akkor, ha a divatnak hódolva, kedvenceik öltözetét utánozva magukra öltik az obskurus szimbólumokat, ezzel mintegy jelt adva, kinyilvánítva szimpátiájukat az okkult világ felé. A hetvenes-nyolcvanas évek egyik legnépszer?bb zenekara, az ausztrál AC/DC "Highway to Hell" (Út a pokolba) cím? albumának borítóján az együttes énekese a Sátánt idéző alakban, szarvakkal és bojtos farokkal látható. Egyik dalszövegük bizonyítottan motívumot szolgáltatott egy 1985-ben Amerikában történt brutális gyilkosságsorozathoz, amelynek elkövetője az együttes rajongója volt. Tevékenysége megdöbbentő pontossággal idézte fel az AC/DC "Night Prowler" (Éjszakai portyázó) cím? dalának világát. Hasonló népszer?ségnek örvend az Iron Maiden zenekar, amelynek kedvenc témái a varázslás és a barbárság, és akik első sikeres lemezük leghíresebb számát az Antikrisztusnak dedikálták. A vérontásról, szadista gyilkosságokról és ördögi ceremóniákról éneklő Megadeth énekese kevéssé meggyőzően azzal érvel, hogy bár ismerik a dalaikban megjelenő témákat (varázslás, sátánista áldozatok, belek kiontása), úgymond "nem helyeslik" azokat. Ez azonban nincs ráírva lemezeikre, így a zenéjüket teljes odaadással hallgató fiatalokra ugyanolyan igéző hatással bírnak ezek a dolgok, mintha bevallottan propagálnák azokat.
Éppen ilyen hévvel hirdeti a háborút, a kábítószert és az agyonverést a Metallica, melynek koncertjeit a közönség "Halj meg! Halj meg!" kántálása kíséri. Más együttesek is előszeretettel választanak sátánista kapcsolatokat és az okkultizmus iránti szimpátiát sejtető neveket, mint például Satan, Sodom, Black Sabbath vagy Possessed (Megszállottak).

Várbörtönök és Sárkányok

A természetfölötti gonoszhoz utat nyitó legújabb időtöltések egyike a Magyarországon is egyre elterjedtebb, egyre több fiatalt mozgósító szerepjáték. A szerepjáték tipikus példája annak, hogyan lehet tökéletesen álcázott módon adagolni az okkultizmust úgy, hogy minden ellene szóló érvre rendelkezésre álljon egy ellenérv. Legtöbben azt hiszik, a szerepjáték kreativitást növelő, alkotó időtöltés, ami levezeti a felgyülemlő feszültségeket és agresszivitást. Nyilvánvaló, hogy nem minden egyes szerepjátékosból lesz gyilkos vagy a miszticizmus megszállottja. Elgondolkodtató azonban, hogy a b?ncselekmények között egyre nagyobb arányban merül fel a szerepjáték mint az agresszió egyik forrása vagy mintája. A világon nap mint nap történnek olyan brutális gyilkosságok, amelyeknek elkövetője túlzott mértékben azonosult játékbeli szerepével.
Dr. Thomas Radetzky, aki Amerikában a televízió által kiváltott erőszak ellen küzdő országos szervezet vezetője, rámutat, hogy a szerepjáték eredendően jó eszközül szolgálhat mind a pozitív, mind a negatív viselkedési formák elsajátításához. Ugyanakkor sajnálatos módon a legtöbb szerepjáték, így a legnépszer?bb, továbbfejlesztett változatában Magyarországon is játszott D&D (Várbörtönök és Sárkányok) is a gonosz viselkedését propagálja, bennük a szereplők nyugodt szívvel átkozzák és gyilkolják egymást. Menet közben sok játékos könnyen elveszíti realitásérzékét, és nem érzi a valóság és a képzelet közötti határt. A szerepjáték során a játékos könynyen elfásulhat az erőszak iránt, és adott esetben nem tud határt szabni indulatainak.
Az okkult praktikák társadalmi elterjedtségének egyik bizonyítéka, hogy ma már szinte az egész világon elterjedt az eredetileg az angolszász világban ünnepelt Halloween. A Halloween gyökerei az ősi kelta újévi szokásokban lelhetők fel, amikor a gonosz szellemek elijesztésére – más magyarázatok szerint éppen hazatalálásuk megkönnyítésére – lámpásokat készítettek. Ma az emberek önfeledt örömmel öltöznek be boszorkánynak, gonosz szellemnek, hogy egymást ijesztgessék. Nem érdektelen megjegyezni, hogy a Halloweent az Anton LaVey alapította Sátán Egyháza legnagyobb ünnepei között tartja számon.
A sátánizmusnak sokféle variációja létezik, annak függvényében, ki mennyire merül bele. A sátánizmussal többé-kevésbé kívülről rokonszenvezők (őket az angol kifejezés szó szerinti jelentésével "kontároknak" is lehet nevezni) azok, akik a fekete m?vészet iránt érdeklődnek. Ők sokszor a black metal zene és a horror lelkes fogyasztói. A következő csoportba tartozók, a "maguk módján" sátánisták kevéssé követik a szokásos sátánista rítusokat, de komoly bajt tudnak okozni nézeteik gyakorlatra váltásával. Sokkal nagyobb problémát jelenthetnek a szervezett, "vallásos" sátánisták. Ők összegy?lhetnek nyilvánosan vagy titkosan is, és szertartásaikon mindennapos a szexuális perverzió, a démonok megidézése, és természetesen elvárják a titoktartást. A hagyományos, kultusszer? sátánizmust ?zők a legelkötelezettebbek, akiknek tevékenységét teljes titoktartás övezi, komoly rituálék szerint gyakorolják a Sátán imádását, és sokszor területi vagy országos alapon szerveződnek is.
A sátánimádók természetesen nem egyformán közveszélyesek, és különböző mértékben veszik komolyan önmagukat és tevékenységüket. Nagyon sokan vannak közöttük, akik nincsenek is tisztában azzal, mivel játszanak. Fontos azonban átlátni azt, hogy a destruktív eszmék iránti vonzódás nagyon gyakran függ össze olyan hagyományos pszichológiai problémákkal, mint az önbizalomhiány, a depresszió és az elidegenedés, és a jelek szerint ezek a problémák gyakran nem maradnak a családban.