A vámpírok és szubkultúra
Gothok és a vámpírok
Már többször is szó esett a vámpírokról az oldalamon. Viszont a szubkultúrával való kapcsolatáról nem írtam. Hát hol is kezdjem hisz jó sok minden kapcsolódik ide. Sokfelől meg lehet közelíteni a dolgot! A legtöbb ember vagy elutasítóan gondol a vámpírokra, esetleg közömbösen viselkedik, mondván, hogy "csak kitaláció, mese az egész", vagy kedveli őket, egy "kellemes" borzongási szintig. És vannak a dark/goth-ok akik elég erősen kedvelik őket. Miért vonzódnak a tagok a vámpíros dolgokhoz, sőt magához a vámpírokhoz? Nos közelíthetjük az irodalmi oldala felől. A legtöbb dark/goth alapból vonzódik a sötét, elvont dolgokhoz, ezen belül már ki lehet emelni a vámpírokat, akik számtalan regény,novella, film, és újabban dalok főszereplői is. Tehát elvont, sötét, horrorisztikus művekben gyakran találkoznak a vámpírokkal. Valami furcsa érzéssel töltik el a dark/goth-okat ezek a fura-titokzatos lények. Nem a hidegvérű gyilkost látják bennük, hanem valami kellemes, szenvedélyes lényeket, akik a felszínre hozzák a legrejtettebb sötét vágyakat... Aztán a Halál...a dark/goth-ok számára a halál sem épp a negatív dolgok közé tartozik... nos a vámpírok tulajdonképpen már nem is élnek... halottak akik visszajárnak a koporsójukból vérért... Talán ezért is vonzóak, hogy már meghaltak, de mégis élnek, viszont mégsem úgy élnek mint mindenki más... Ezért is maradtak meg régről azon vámpír ábrázolások, melyek talán hatással voltak a szubkultúrára. Pl.: a halottak arca sápadt, hófehér, így a vámpírok arca is az...aztán a fekete szín dominálása...nos jelentheti egyrészről a gyászt, a halál színét, vagy másrészről a gonoszság, sötétség színe is lehet, azért amiket tesznek az élőkkel. És még van pár kedvelt szín (pl a vörös=szenvedély stb.) A dark/goth-ok többsége önmaga is úgy néz ki, mint egy vámpír. Jóllehet, nem feltétlenül az a célja, hogy úgy nézzen ki, egyszerűen csak a stílusát követi... A vámpírok akik nem szolgái az életnek...nem élnek napról-napra, könyörögve az élet könyöradományaiért, amelyeket örömnek nevezünk... ők akik nem szeretnek, s így nem szenvednek... akik nem érzik a fájdalmat...oly szabadok...
"Ő, akit úgy ismerünk, aki tud mosolyogni a halálon, aki a pusztulás közepette virul, ami teljes embereket tesz tönkre. Oh, ha egy ilyen lény az Istentől származna, és nem a gonosztól, mennyi jóság lehetne a mi világunkban!"
|