A gysz knnyei
Nzd az escseppet, ahogy vgiggrdl az ablakon! Nzd a knnycseppet, ahogy lecsordul az arcomon! Kint esik az es, kopognak a cseppek a srodon. El sem bcszhattam! Elrohant az alkalom.
Fj szvvel gondolok red minden keserves nap. Minden pillanat ajndk, amit az emlked ad. Mr nem lom
rzem... fktelen motyogs fut vgig mly barzdkban mint zabolzott flelem knt szl amortizlt leted tetzsre!
Mr a gyilok a pacifista vdpajzsa, az undor is keresztl tr rajta s lelkedben li a vgtelensgt a semmiben!
Knyrgsed ordt, hrtyt tszaktva, szk horizonton tnznek rajtad, majd rjssz felsznen keresnivald nincs, szerte nzel, senkit ltsz mindenhol s llva alszod lmod rkre.
|