Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt, Eszébe jutott, hogy inni kéne valami nagyon habosat. Elment tehát a kocsmába, s rábukott tíz korsóra, S végül meredten tekintett az aznap evett borsóra. Így hát elindult, hazafelé, tök részegen, mint egy ló. Arra gondolt, otthon talán akad egy kis inni való, S hogy jobban legyen, ugrándozott, jó nagyokat esett, S a sörökre való tekintettel énekelni kezdett: Refr.: Minél inkább habozik, annál inkább jó a sör, Minél inkább jó a sör, annál inkább habozik. Jó a sör és habzik - zik - zik, Micimackó elázik - zik - zik. Ismert kocsmai körökben az az általános nézet, S köztudott, hogy Micimackó is állandóan részeg. És ez nem csak afféle szerény vélemény, Határozottan állítom, hogy tény, tény, tény! Ezért, hogyha inni akarsz, mert nem vagy részeg, mint egy ló Kell, hogy legyen a bárszekrényben eltéve innivaló. Így aztán, ha a kocsma zárva, s Micimackó megszomjazik, Megkóstol egy hordónyi sört, alaposan, fenékig. Micimackó a barátom, s gyakran lerészegedünk. Másnap reggel, az árokparton fejfájással ébredünk. És tanultunk egy verset is, és most már kívülről tudom, Ha részeg vagyok, s van még hangom, mindig ezt dúdolgatom! Refr.: Minél inkább habozik, annál inkább jó a sör, Minél inkább jó a sör, annál inkább habozik. Jó a sör és habzik - zik - zik, Micimackó elázik - zik - zik.