Némán ült az ágyán, de a szoba mégsem volt halk. Csendesen, szinte alig hallhatóan szólt a CD-lejátszója. A kedvenc száma ment, dúdolgatott is magában. Amikor pörgősebb részhez ért, rángatózni kezdett, majd felállt az ágyról, s szippantott egyet félig már elégett cigarettájából.

A tükör előtt állt, s a tükörképének énekelt.

- "We are dead" - énekelte együtt az énekessel, majd elkezdett táncolni.

Körbetáncolta az egész szobályát, elfeledve, hogy mennyi gondja is van. A gondokról árulkodtak, most szabadon lévő karjai - tele voltak hosszú, véres vágásokkal. Nappal el tudta rejteni ezeket a csíkokat hosszúújjúja alá, de éjjel nem törődött velük. A poló, ami rajta volt, alig takarta el a vállát, s kisgatyája sem a fedőségéről volt híres. De ilyenek ezek a rövid nyári éjszakák..

- "Love is gonna break you up! Love is gonna break you stop!" - énekelte. Ismét szippantott egyet a kezében lévő cigarettából. Vége lett a számnak, visszaült az ágyára, de úgy, hogy lássa magát a tükrében - addig sem volt egyedül..
Magához vette a hamutartót, majd miután elszívta teljesen cigarettáját, eloltotta az ezüsz edénykében, ami egy koponyát ábrázolt, melyet szemétől felfelé elvágtak. Ez volt ma a tizedik cigaretta.. Fogta a kopnyát az eloltott csikkekel s hamuval, majd kiborította kukájába.

Hatalmas sóhajtás szakadt fel tüdejéből. Nem, nem a cigaretta miatt. A Bánat miatt.

Ismét visszaült ágyára, meggyújtotta az összes gyertyáját - így egy kis világosság szökött a sötét szobába.

Elővett ágya alól egy lapot, s egy tollat, hátradőlt ágyán, s elkezdett egy verset írni a gyertyafénynél. Éjfél volt. Hallotta a hallban lévő nagyóra tompa kongását. "Le kellene feküdnöm.." gondolta magában, de nem mozdult, csak tovább írt. Egy angyalról írt, aki vigyázott egy emberre, de nem tudta egyszer megmenteni, s Isten kitagadta, mert az az ember fontos lett volna, de Ő nem vigyázott. Az angyalnak el kellett hagynia a mennyet, s a pokolba ment, ahol Sátán megbízta egy másik ember vigyázásával, aki ismét meghalt, s Sátán is elküldte Őt, így a Földön kellett tovább élnie.

Amikor befejezte a verset, rajzolt egy fekete-ruhás angyalt, aki egy véres kardot tartott a kezében, könnyes volt a szeme, s a lábánál két hulla volt. A bal felső sarokban világos fény tört az angyalra, a jobb alsó sarkoból pedig vérvörös. Jólsikerült rajz lett. Mikor befejezte, fogta s összegyűrte, s egy egyszerű dobással a kukába küldte. A verset nézte egy ideig, majd összehajtotta s eltette.

Lehalkította lejátszóját, majd ismét elkezdett énekelni. Elfeküdt ágyában, s az angyalon gondolkodott, akiről írt. Ismét hallotta a tompa kongást. "Ütött az óra.." mondta magában, majd becsukta szemét, s nemsokára el is aludt.