R�vid id�zetek

Ki�tkozott sz�vek hely�n, M�r utat t�rt a b�nat, Az �dv�z�t� cs�kja h�j�n, Elm�l�sra v�rnak        V�rtam, hogy v�ltozz �s t�bb� meg ne al�zz, De nem v�ltozott semmi, Maradt a gy�sz. Az�ta feket�be j�runk, Mert gy�szoljuk a j�v�t, Ami a mi�nk lehetett volna, De meg�lt�k �t!     Aludni t�r a gyertyal�ng, Hideg sz�l az arcomba v�g. K�zt�nk j�r az �jszaka, Ez a kedvenc napszaka. L�ktet a sz�v, sik�t az �r A ragaszkod�s vajh’ mennyit �r?       M�r nincs benned f�lelem A f�jdalom elt�nt r�g, Sz�rnyen s�lyos a cs�nd, Belereng az �g. Nem tarthat vissza semmi T�ged zuhanni h�v a szakad�k. Halkan d�dol a cs�nd, azt s�gja: „Meggondolhatod m�g”     Let�pt�k sz�rnyaimat, Testem-lelkem f�ld�n maradt Anyagb�l vagyok, azt hazudt�k, De titkok titk�t �k se tudt�k. Utolj�ra lesz itt most tavasz, Reszket a gy�va, hallgat a ravasz. Utolj�ra n�zz az �gre! Elj�tt, itt van: Meghalsz v�gre!     Mikor lesz�ll az �jszaka �s felj�n a hold S�padt f�nnyel elbor�tja a sz�rke port �n �rzem, hogy a torkom elszorul mikor az elfojtott v�gyak r�mt�rnek vadul Olyan kihalt ez a v�ros, olyan �resek a h�zak lent az utc�kon a s�t�tb�l majd felt�nnek az �rnyak am�g tart az �jszaka �s fel nem kel a nap �rzem addig tart ez a pillanat     Vezet a f�ny �ltet minket a rem�ny, �S m�g hissz�k, hogy figyel r�nk az �g. � de v�rom, igen v�rom, Hogy v�get �rjen az �lom: Hogy v�gz�dj�n a kezdet, Hogy kezd�dj�n a v�g. Tudom, hogy f�j, Magadhoz t�rsz, ismeretlen t�j, De m�g hiszed, hogy figyel r�d az �g! Kicsit f�lek, kicsit f�zom, Az utunk v�g�t l�tom: Ott v�gz�dik a kezdet, kezd�dik a v�g     V�gyb�l �p�tesz templomot, Vagy elhagyod, Vagy lerombolod. B�b�nat �z, �j f�jdalom kell, A m�l� �r�m nem �rdekel