Fekete vér

Éjjel volt. A fiú már alig vonszolta magát a fáradságtól. Hirtelen
meglátott egy gfényt, amely egy kastélyból szűrődött ki. A kastély alig
volt 100 méterre.Elindult felé. Mikor odaért, már alig élt. De
föltápászkodott, és a denevéres kopogtatóval rávert a kapura.Egy perc múlva
ajtót nyitott egy szolgálólány, és ezt mondta:-Nem számít, ki maga, jöjjön
be. Itt minden eltévedt lelket szívesen látunk.
A fiú halkan szólt:-Köszönöm.
Félve nézett körül.Az udvar kísérteties és kihalt volt. A szolgálólány
fölvezette őt egyhosszú lépcsőn, és közölte vele, hogy úrnője a folyosó
végén lévő szobában van. A folyosón homály uralkodott. A fiú bizonytalanul
elindult az ajtó felé. Bátortalanul bekopogott, majd belépett. Bent egy
szép, fehér arcú lány fogadta.
-Isten hozott, te eltévedt lélek-mondta. -Én bármiben segítek neked. Itt is
maradhatsz éjszakára, de előtte egyél valamit.
A fiút teljesen megbabonázta ez a lány. Leült vele szemben az asztalhoz, és
cak őt nézte. Előttük egy-egy tányér volt, benne kavargó, fekete leves.
Forcsa illata volt. \"Remélem, nem méreg\"-gondolta a fiú, és
belekanalazott.
-Nos, ízlik?-kérdezte sejtelmes mosollyal a lány.
-Valamire emlékeztet az íze-válaszolta a fiú. -De nem jut eszembe, mire.
Az érdekes vacsora után elbeszélgettek éjfélig.Ekkor egy furcsa károgás
hasított bele az éjszakába. A fiú összerezzent.
-Ne félj, csak az egyik kedvesw kis háziállatom volt-próbálta megnyugtatni
a lány.
-Elég furcsa háziállataid lehetnek-jegyezte meg erre a fiú. A lány csak
mosolygott. Kísértetiesen, szinte már félelmetesen. Majd bementek egy még
sötétebb szobába. Itt már egyáltalán nem láttak semmit. A fiú leült egy
puha tárgyra(vélhetően az ágyra), a lány melléült. Csak ők ketten, az
éjszakával körülvéve voltak a szobában. A lány hirtelen megfogta a fiú
kezét, akinek erre jó érzés áradt szét a testében. Majd belenyúlt egy
pohárba, s a fiú szájához emelte az ujját.
-Nyald meg. Tudod mi ez?-kérdezte.
-Hmm. ö... vér-jött a válasz.
-Igen. Igaz, hogy nem látod, de fekete. Ha hozzáérek, mindig befeketül.
Olyan sötét, mint a lelkem...
-Nem baj, ha sötét a lelked, te attól még gyönyörű vagy-szólt a fiú, s
megcsókolta a szépséget. így töltöttek el egy szerelmes éjszakát.
-Most foglak utoljára megcsólolni-szólt később a lány.Meg is tette, s
közben beleharapott a fiú szájába.Ez egy mérgező csók volt. A fiú nyögött
egyet-egy utolsót.
-Ó, így szeretlek igazán!-nevetett a gonosz lányka.
-Legalább az utolsó éjszakád szép volt.
S elkezdte nyalni a vért a fiú arcáról, ami erre olyan színű lett, mint az
éj.
-Olyan finom a vér, nem tudnék élni nélküle. És fekete, mint a lelkem...