A lány a vizes párnáján feküdt, melyet átáztattak a könnyei. "Undorító vagy!" káltott rá belülről egy hang "Undorító! Senkinek se kellesz! Keresett az elmúlt két hétben valaki?" a lány jobban elkezdett erre sírni. Már hangosan mondta a választ, amit senki nem hallott rajta kívül:

- Nem...

Összeszorította szemeit, de a könnyek ígyis kijutottak.

Meleg nyári est volt, amiből a lány semmit nem érzett, mert lakásuk fűtve volt. A kellemes hűvös helyett Ő jéghideget érzett. Szemei be voltak már dagadva, már három napja minden éjjel sír.

Az okok mindennapiak - csak neki nem. Mindig is kedvelték Őt, soha senki nem mondott rá egy rossz szót sem. Nem volt se feltűnő, se visszahúdó, se csúnya, se kihívó. Gyönyörűszép aranybarna haja, már tincsekben állt össze a sok szennyeződéstől, annyira nem törődött magával az elmúlt hetekben.

Felült, kifújta az orrát, majd kiment a fürdőszobába. Egyenesen a tükörbe meredt.

Nem ismert önmagára. Egy beesett arc, vérvörös szem nézett vissza rá. Soha nem volt még ilyen állapotban.

Kezeit végighúzta a tükrön, majd kinyitotta - a tükör mögött egy kis szekrény rejtőzött tele mindenféle fürdőszobai dologgal, mint például fogkrémek, fogkefék, bontatlan szappanok, s ami miatt Ő kinyitotta a szekrényt - apja borotvája.

Ránézett a borotvára, majd megmarkolta szürke nyelét. Szembefordította a pengéit a szemével, s egy percig nézte. Egyszer elvágta az újját a borotvával, mert nem értette annak működését, s végighúzta a pengéken hófehér újját. De akkor még kislány volt. Mára már érti a penge erősségét.

Ráfektette a pengéket csuklójára, erei fölé. Egy percig tétovázott. Arca érzéstelen volt. Kicsit fentebb helyezte a pengét "Nem... nem akarom magam megölni.. csak... csak meg akarom magam nyugtatni..." gondolta magában.

Vízszintessen, s hosszan elhúzta a pengét. Egy jó 10cm-es vágást ejtett magán. 2 másodpercel később a kezéből bugyborékolni kezdett a vér. Ő csak állt ott, s nézte.

A következő emléke az volt, hogy kap egy pofont, a földön ül, s idősebb növérével néz farkasszemet. A lány magyaráz neki, de Ő nem hallja. Csak üresen bámul maga elé...