Jön a nyomor, a fekete felhő
Égben kúszó gyilkos merengő
Élvezi a szenvedést, nézi a bánatot
Ő volt az, aki sosem kért bocsánatot
Csak siklik egyenesen a földhöz
Más síkról jött; nem jön le csak köröz
Megfigyeli a tájat, s a népet
Szemmel tartja az emberiséget
S mint gonosz éji vihar, hirtelen támad
Lecsap, s lesz kín, gyalázat
Szenvedve menekülnek az emberek
Halálsikolyukkor a föld megremeg.
Démonok ezrei szállnak alá
Pusztítja mind kit a földön talál
Ám amikor más is felfigyel ránk,
Vége a kínnak, szabadság vár.
De ki tudja, mikor szűnik meg,
Ki tudja mikor lesz vége ennek?
Senki sem tudja, nem is kérdi
Csak reménykedik, hogy túléli.
|