j vrcsepp loccsant a fldre
Vele egytt egy llek hagyta el a fldet rkre
Pr percel ezeltt keser kacags trt el belle
Most mr az angyalokkal nevethet rkre…
A lny arca most mr fehr lett
Kifutott belle az let
Elhagyta a fldet, elhagyta a poklt
Meglelte az htott nyugtt
Fj neki az let, knozta a lt
Nevetett, de svrgott a pengjrt
Szerette a szerelmt, aki viszont szerette
Br vele lehetne rkre
Szerette az apjt, aki magtl eltasztotta
Ki a gyermekkort a srba elsta
A kislnyt mindig csak kinevette
Kinek nbizalmt rkre elvette
Szerette az anyjt akinek mindig fjdalmat okozott
s akitl bocsnatot krni sosem tudott
Szerette az egyetlen bartjt aki szomor volt
Szvben csak a magny honolt.
Szerette a festi tjat, az rzi zent
Amiben kilhette minden flelmt
De minden fjdalma benne maradt
Szttrte a gyenge falat
s a lny eltrt, kett repedt
Elhagyta ezt a fldi teret
Szllt a lelke mindegy hogy merre
Csak a lehet legmesszebb innen
Fldi porhvelyre majd a csald rtall
s keser knnyeket hullajt majd r
letkben elszr a lnyuk lesz a legfontosabb
De pr nap mlva minden ugyangy folytatdhat!
s a lnyt elfelejtik
Nevet tbb ki nem ejtik
Kzbe lelke szrnyal a magasban
Szabadon s boldogan! |