dvzllek halhatatlan!
nem tudta elfogadni, hogy vge,
Kst ragadott s tett valamit vgre,
Lassan vgighzta csukljn a kst,
S vrta mg elbugyog a pirosl vr.
Lelt s nzte ahogy csorog,
Rjtt nem a leghelyesebb dolog,
S elgondolkozott vajon mrt is,
Fogott kst s vgta ereit
Lassan elkezdett szdlni,
s mr alig tudott lni,
Ledlt a szkrl knjban,
Forgott a vilg minden irnyban.
Krltte mr minden vres,
Knnyezett, s elszllt belle az let,
Suttogott egy szt mieltt elment ezerszer,
„Drgm n Tged nagyon szeretlek…”

|