Ő nem tudta elfogadni, hogy vége,

Kést ragadott és tett valamit végre,

Lassan végighúzta csuklóján a kést,

S várta míg előbugyog a pirosló vér.

Leült és nézte ahogy csorog,

Rájött nem a leghelyesebb dolog,

S elgondolkozott vajon mért is,

Fogott kést és vágta ereit

Lassan elkezdett szédülni,

És már alig tudott ülni,

Ledőlt a székről kínjában,

Forgott a világ minden irányban.

Körülötte már minden véres,

Könnyezett, s elszállt belőle az élet,

Suttogott egy szót mielőtt elment ezerszer,

„Drágám én Téged nagyon szeretlek…”